A pásztorélet használati tárgya az üreges ökörszarvból készült, sokszor művészien díszített trombitaféle hangszer. A puszta embere, a pásztor a környezetében talált tárgyakat használta, majd egyedi, a tájra, vagy épp rá jellemző módon díszítette, tükrözve készítőjének ízlését, gondolatvilágát. A szürkemarha, bivaly szarvából készült kürtök díszítési technikái tájegységenként változtak, úgymint erdélyi, dunántúli, alföldi és tiszántúli. A tülkök sokszor ökörszarvból készültek, mert a bika tülkével ellentétben ezeknek nem volt szaguk. Hogy ne száradjanak ki és minél hangosabbak legyenek, időnként vízbe áztatták őket. Az egyszerűbbekre a tulajdonos nevének kezdőbetűit vésték, a díszesebbeknél bicska hegyével karcoltak mintát a tülökbe. Az alföldi pásztorfaragások nem mutatják azt a nagy változatosságot, mint a dunántúliak, az Alföld északkeleti peremén azonban egy egészen sajátos regionális díszítő stílus alakult ki. A ma készülő kürtöket már ritkán használják eredeti funkciójukra, sokkal többféle és gazdagabb a díszítésük is. Főként dísz- és ajándéktárgyak, de – ha csak a szélesebb végük nyitott – ivókürtként is használhatók.
Unsere Website verwendet Cookies, die für den grundlegenden Betrieb unerlässlich sind. Um die Funktionalitäten zu erweitern, können Sie die Marketing Cookies zulassen, mit den Sie auch den Datenschutzerklärung akzeptieren.