Kürtök

A pásztorélet használati tárgya az üreges ökörszarvból készült, sokszor művészien díszített trombitaféle hangszer. A puszta embere, a pásztor a környezetében talált tárgyakat használta, majd egyedi, a tájra, vagy épp rá jellemző módon díszítette, tükrözve készítőjének ízlését, gondolatvilágát. A szürkemarha, bivaly szarvából készült kürtök díszítési technikái tájegységenként változtak, úgymint erdélyi, dunántúli, alföldi és tiszántúli. A tülkök sokszor ökörszarvból készültek, mert a bika tülkével ellentétben ezeknek nem volt szaguk. Hogy ne száradjanak ki és minél hangosabbak legyenek, időnként vízbe áztatták őket. Az egyszerűbbekre a tulajdonos nevének kezdőbetűit vésték, a díszesebbeknél bicska hegyével karcoltak mintát a tülökbe. Az alföldi pásztorfaragások nem mutatják azt a nagy változatosságot, mint a dunántúliak, az Alföld északkeleti peremén azonban egy egészen sajátos regionális díszítő stílus alakult ki. A ma készülő kürtöket már ritkán használják eredeti funkciójukra, sokkal többféle és gazdagabb a díszítésük is. Főként dísz- és ajándéktárgyak, de – ha csak a szélesebb végük nyitott – ivókürtként is használhatók.